Ross-selfjég

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A Ross-selfjég a Déli-sarkvidék 536 000 km² kiterjedésű, közel Spanyolország nagyságával^[1] megegyező, legnagyobb selfjege. A Larsen B 2002-es leválása óta a Ross-selfjég stabilitása is csökkent. Magyarországnál körülbelül hatszor nagyobb a területe.

„Különösen akkor válik sebezhetővé, amikor az Antarktisz nyugati része felől érkező hatalmas jeges áramlatok lassulni kezdenek vagy akár megállnak” – mondta Tim Naish, majd hozzátette: széttöredezése vagy akár egy részének leválása „drámaian befolyásolná az óceáni áramlatokat és az éghajlatot”. 3 °C-os változásnál a Weddell-tengeren lévő selfjegek is veszélyeztetetté válnak a globális felmelegedés miatt.

A Ross-selfjég tengermedrében új-zélandi, amerikai, brit, olasz és német kutatók végeztek méréseket, ill. az akkori legmélyebb magfúrást 2002-ben végezték el az Antarktiszon. A B-15A – az eddigi legnagyobb jéghegy volt, ami feldarabolódott – mellett levált a C18 (76 km hosszú) és a C19-es (200 km hosszú) jégtömb is a Ross-selfjégről.

Jegyzetek

Források

• ↑ Skeib: Günter Skeib. A déli jégvilág. Budapest: Kossuth Könyvkiadó (1967) 

Ez a földrajzi objektumról, alakzatról, jelenségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!