Réti palástfű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Alchemilla xanthochlora | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Réti palástfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Réti palástfű témájú médiaállományokat és Réti palástfű témájú kategóriát. |
A réti palástfű (Alchemilla xanthochlora) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, az Alchemilla nemzetségébe, ezen belül a rózsafélék családjába tartozó faj.
Magyarországon védett.[2][3] A Vörös könyvben szerepel, a potenciálisan veszélyeztetett száras növényfajok között.[4][5] Védettségéből kifolyólag nem gyűjthető, drogját importáljuk.[6]
A növény botanikai nevét (Alchemilla) az alkimistáknak köszönheti. A levél szélén található gázcsere nyílások vizenyős cseppeket termelnek, melyek a levél közepén gyűlnek össze. Ez felkeltette az alkimisták érdeklődését, akik az arany előállítási kísérleteikhez használták fel.[7]
Megjelenése
Magassága 20-50 cm. Apró virágai füzérszerűek, zöldessárga színűek, május-szeptember között nyílnak. 7-11 karéjú, tenyérformájú levelei, tőlevélrózsában rendeződnek, a szélükön finoman fogazottak, fonákjukon szőrösek.[8] Hermafrodita növény, önmegtermékenyítéssel szaporodik. Magjai augusztus és október között érnek.[9]
Előfordulása
Legelőkön, réteken, erdőszéleken, cserjésekben, nyirkos talajon nő, de legjobban az agyagos talajban fejlődik. Nőhet félárnyékos helyeken, de az állandó árnyékot nem kedveli.[9] Megtalálható Európában, Ázsia egyes részein[8] és Észak-Amerikában. Magyarországon a Nyugat-Dunántúli láprétek magaskórós társulásaiban elvétve előfordul.[6]
Hatóanyagai
6-8% cserzőanyag, kb. 2% flavonid, dimer ellagitannin agrimoniin és laevigatin, pedunculagin.[6]
Gyógyhatásai
A népi gyógyászatban a méh, szülés előtti és utáni erősítésére, menstruációs zavarokra, valamint a változás korának panaszaira alkalmazták. Mint sebgyógyítót is nagy becsben tartották.[7] Antioxidáns, antimutagén.[6]
Képgaléria
-
Fejlődő növény -
Virágai -
Levelei
Jegyzetek
- ↑ Védett és fokozottan védett növények. termeszetvedelem.hu, 2017. augusztus 12.
- ↑ Magyarországi védett növények. novenyhatarozo.info. [2016. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 5.)
- ↑ 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény - és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. 1. sz. melléklet. Védett növények
- ↑ Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 272. old. ISBN 963055819X
- ↑ Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. Sopron, 2007. 16. oldal. ISBN 978-963-06-2774-0.
- ↑ a b c d Gyógynövények és élelmiszernövények A-tól Z-ig. melius.hu
- ↑ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 131. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 130. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ a b Ehető dísznövények. edenkert.hu, 2014. április 8.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
