Malo Korenovo

Malo Korenovo
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Belovár
Jogállás	falu
Irányítószám	43000
Körzethívószám	(+385) 43
Népesség
Teljes népesség	190 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	115 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 51′ 09″, k. h. 16° 49′ 33″45.8526, 16.825945.852600°N 16.825900°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 09″, k. h. 16° 49′ 33″45.8526, 16.825945.852600°N 16.825900°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Malo Korenovo falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.

Fekvése

Belovár központjától légvonalban 5, közúton 6 km-re dél-délnyugatra, a megyeszékhely szomszédságában, a Belovačka-patak csázmai torkolata közelében fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. A falu határában tárták fel 1956-ban és 1961-ben a szakemberek az újkőkori korenovói kultúra lelőhelyét, melyről az i. e. 4600 és 4200 között virágzott kultúra a nevét kapta. A Česma folyó völgyének lejtőin a jellegzetes vonaldíszes kerámiák mellett egy kőszerszámokat előállító műhely leletei is előkerültek.

Korenovo első írásos említése 1334-ben történt a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák felsorolásában „Item ecclesia beate virgihis de Koren” alakban.^[2] A dokumentum szerint plébániatemploma Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. 1501-ben említik a falu templomának Imre nevű plébánosát „Emericus plebanus beate virginis in Koren” néven, majd 1507-ben említik plébániáját is. A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált.

A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Mali Korenovo” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában az akkor egységes település „Korenovo” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Korenovo” néven 78 házzal, 74 horvát és 323 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1890-ben 158, 1910-ben 252 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 41%-a szerb, 37%-a magyar, 21%-a horvát anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 70%-a horvát, 15%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 196 lakosa volt.

Lakossága

(1880-ig lakosságát az egységes Korenovóhoz számították.)

Nevezetességei

A korenovói kultúra régészeti lelőhelye a Česma közelében.

Jegyzetek

Források

• Belovár város hivatalos honlapja (horvátul)
• Belovár története a város alapításáig. (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)