Kékellő

Kékellő (Krahule)
Kékellő címere
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Garamszentkereszti
Rang	község
Első írásos említés	1331
Polgármester	Miroslav Schwarz
Irányítószám	967 01
Körzethívószám	045
Forgalmi rendszám	ZH
Népesség
Teljes népesség	259 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	889 m
Terület	10,76 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 43′ 32″, k. h. 18° 56′ 25″48.72555556, 18.9402777848.725556°N 18.940278°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 32″, k. h. 18° 56′ 25″48.72555556, 18.9402777848.725556°N 18.940278°E
Kékellő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kékellő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kékellő (1890-ig Blaufusz, szlovákul: Krahule, korábban Ploves, németül: Blaufuss) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. Érdekessége, hogy ez az egyetlen település Szlovákiában, ahol hivatalos nyelv a német is, lévén a lakosság több mint 20%-a német származású.

Fekvése

Körmöcbányától 7 km-re északkeletre, a Körmöci-hegység központi részén található. A falu közepe 872 m-es magasságban fekszik és mintegy 1 km hosszan, délkeleti irányban nyúlik el.

Története

A falu első említése 1331-ből származik; akkor keletkezett, amikor a zólyomi ispánsághoz tartozó területet 1328 körül – Károly Róbert király oklevele alapján, melyben Körmöcbányát szabad királyi várossá emelte – körmöci németekkel telepítették be. Ekkor kapta a nevét is Körmöcbánya egyik esküdtjéről, Blaufuz Henrikről. Következő említése 1442-ben volt. 1450-ben 250 lakosából mintegy 100 bányász volt. 1489-ben „Plaufúsz", 1499-ben „Plofuesz" néven említik. Története során többnyire a körmöci királyi bányakapitánysághoz tartozott egy falusi bíró irányítása alatt. Lakói főként bányászok, favágók és pásztorok voltak. A környező hegyek gazdag aranybányáiban dolgoztak, illetve ezek faszükségletét biztosították.

1601-ben 39 ház állt a faluban. Egy 1640-es oklevél szerint bírája Kőnig Pál, majd ennek halála után Kőnig Jakab volt. 1720-ban a „Plofusz"-ként nevezett településen 23 ház állt. Első kápolnája 1788-ban épült, plébániáját 1806-ban alapították. Anyakönyveit 1788-tól vezetik, ekkor épült fel első iskolája is. A mai épület 1881-ben készült.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Blaufusz, német falu, Bars vgyében, Körmöcz város határjában: 527 kath., 80 evang. lak. Kath. paroch. templom. Nagy erdő."^[2]

1828-ban 57 házában 635 lakos élt, akik főként bányászattal, később mezőgazdasággal foglalkoztak. A község nevét a névmagyarosítás jegyében az 1890-es években Kékellőre változtatták.

Borovszky monográfiasorozatának Bars vármegyét tárgyaló része szerint: „Kékellő, a körmöczbányai hegyekben fekvő német kisközség 575 róm. kath. és ág. ev. lakossal. Szintén egyike a német telepes községeknek, mely 1331-ben már Blaufuss néven szerepel. Ugyanakkor szerepel régi temploma is, mely azonban időközben elpusztult. Új templomát Körmöczbánya város 1806-ban építtette. Később magyar és német nevével is találkozunk és pedig Palócz és Polowecz alakban. Postája, távirója és vasúti állomása Körmöczbánya."^[3]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.

A csehszlovák állam fennhatósága alatt előbb visszakapta eredeti, Blaufuss nevét, majd 1948-ban azt hivatalosan Krahuléra változtatták. 1944 decemberétől a közeledő front hírére német lakói a szudétanémet területekre menekültek, 1945-ben a falut szlovákokkal telepítették újra.

Népessége

1910-ben 612-en, túlnyomórészt német anyanyelvűek lakták.

2001-ben 144 lakosából 107 szlovák és 35 német volt.

2011-ben 197 lakosából 121 szlovák és 62 német volt.

Nevezetességei

• Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1806-ban épült barokk-klasszicista stílusban.
• Csipkeverő iskoláját 1895-ben alapították.

Külső hivatkozások

• Községinfó
• Kékellő Szlovákia térképén
• Kékellő története
• E-obce.sk

Jegyzetek