Gozsdu Elek

Gozsdu Elek
Született	Gozsdu Elek 1849. november 28. Ercsi
Elhunyt	1919. május 26. (69 évesen) Temesvár
Állampolgársága	magyar Szerb–Horvát–Szlovén Királyság
Foglalkozása	elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, kirendelt főügyész
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Gozsdu Elek témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gozsdu Elek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gozsdu Elek (Ercsi, 1849. november 28. – Temesvár, 1919. május 26.) magyar író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, kirendelt főügyész, Gozsdu Manó unokaöccse.

Életpályája

Makedón családból származott. Dédapja Moscopolis városból (ma Voskopoje, Dél-Albánia) a 18. század elején vándorolt Lengyelországba, majd ennek fia Magyarországra, és Miskolcon telepedett le, ahol a család csakhamar elmagyarosodott. Gozsdu Elek iskoláit a negyedik gimnáziumi osztályig a délvidéki Temesvárott végezte, ezt követően pedig Pesten tanult, a református főiskolán. Később a budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett.

Ügyvédként kezdett el dolgozni, de ez az életpálya nem felelt meg hajlamainak. Így hát 1880-tól hírlapíróként a Függetlenség című ellenzéki lapnál dolgozott, majd a Magyar Újság című Tisza Kálmán-ellenes lap alapításában és szerkesztésében vett részt. Az éjszakai munkát nem tudta megszokni, ezért visszatért eredeti szakterületére, és 1883-tól a hivatalnoki és bírói pályára lépett. 1885-ben mint királyi alügyész szolgált a bánáti Fehértemplomban, majd 1887-től hasonló minőségben Budapesten.

1889-ben királyi ügyész lett a bánáti Karánsebesen. 1892-ben hasonló minőségben Temesvárra helyezték át. 1897–1905 között Zombor városában volt ügyész, majd ismét visszakerült Temesvárra.

Hivatalos elfoglaltságai mellett továbbra is írogatott, de 1910 után visszavonult az irodalomtól. 1919-ben hunyt el, 69 éves korában.

Munkássága

Nagyon keveset írt. Az 1870-es években versekkel, novellákkal jelentkezett. Az aranyhajú asszony (1880) című regénye a másodrangú francia romantika hatására vall. Köd (1882) című második regényében a francia hatás a romantikus sablonok helyett Charles Baudelaire és a szimbolizmus adaptációjában jelenik meg, és Dosztojevszkij, Tolsztoj tanulmányozása révén jellegzetes „oroszossággal” egészül ki. Ez a tragikus szerelmi regény a dzsentri századvégi válságának és hanyatlásának tükre, és egyben jól mutatja az írónak a darwinizmus iránti érdeklődését. Művészetére nagy hatással voltak Turgenyev művei is.

Főműve a Tantalus (1886), kilenc elbeszélésből álló egységes ciklus. Darabjait a címadó mítoszhoz való kimondott vagy burkolt kapcsolat fűzi össze, főként az eljátszott vagy elveszített jobb életlehetőségek utáni sóvárgás motívuma. Az író kortárs hívei és későbbi újrafelfedezői a szemléleti és szerkezeti bonyolultságban, a lélektani és lélekkórtani megfigyelés pontosságában, az artisztikus, olykor zenei jellegű stílusban keresik máig érzékelhető utóhatásának titkát.

Két drámája (A félisten, 1908; A karrier, 1911) közül az előbbi Giotto szerelmének felidézésével híven tükrözi a letűnt kultúrákba menekülés szecessziós magatartását. 1906–1915 között leveleket írt Weisz Annának, egy gazdag temesvári kereskedő fiatal, művelt feleségének, amelyekre a nő ritkán és röviden válaszolt.

Művei

• Az aranyhajú asszony. Regény; Aigner, Bp., 1880
• Köd. Regény; Aigner, Bp., 1882
• Tantalus; Aigner, Bp., 1886
• A félisten. Színmű; Csendes Ny., Temesvár, 1907
• A kárier. Színmű; Deutsch Zs., Bp., 1911
• Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; vál. Miklóssy János, bev. Lukácsy Sándor; Szépirodalmi, Bp., 1955
• Anna-levelek. Válogatás a szerző Weisz Annához írott leveleiből; vál., utószó Pongrácz P. Mária; Irodalmi, Bukarest, 1969
• Köd. Regény és elbeszélések; sajtó alá rend., utószó Ács Margit; Szépirodalmi, Bp., 1969 (Magyar elbeszélők)
• Egy néma apostol; in: Zörög a kocsi. Három egyfelvonásos; rend. utószót Máté Lajos, Sződy Szilárd írta; NPI, Bp., 1976 (Színjátszók kiskönyvtára)
• Az étlen farkas; vál., szöveggond. Ács Margit; Szépirodalmi, Bp., 1982 (Kiskönyvtár)
• Gozsdu Elek–Petelei István–Bródy Sándor: Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; Interpopulart, Szentendre, 1995 (Populart füzetek)
• Köd. Regény; vál., utószó Ács Margit; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
• Kertünk Istennel határos. Gozsdu Elek és Weisz Anna levelezése, 1906–1915; szöveggond., jegyz., névmutató Pongrácz P. Mária és Alexa Károly; Kortárs, Bp., 2001
• Gozsdu Elek–Petelei István–Bródy Sándor: Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; Népszabadság Könyvek, Bp., 2007 (A magyar irodalom remekei II. sorozat)

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Gozsdu Elek témában.

• Bródy Sándor – Gozsdu Elek – Petelei István: A nemes rozsda
• A magyar irodalom arcképcsarnoka^{[halott link]}
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Szántó Erzsébet: Gozsdu Elek; Helyi Értesítő Ny., Kiskunhalas, 1939
• Reisz Mihály: Gozsdu Elek (1849–1919); Klein Ny., Bp., 1941
• Lovass Gyula: Gozsdu, egy századvégi elbeszélő; Don Bosco Ny., Rákospalota, 1942
• Zircz Péter: Gozsdu Elek pályakezdése; Borsodmegyei Ny., Miskolc 1966 (Borsod-miskolci füzetek Irodalomtörténet)
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  [2]
• Káich Katalin: Gozsdu Elek és a Szabad Lyceum. In: Káich Katalin: A bogyófák árnyékában. Tanulmányok Zombor művelődéstörténetéből. I. kötet. Újvidék, Vajdasági Magyar Közművelődési Társaság, 2006, 130–142. o.