Bustya Endre

Bustya Endre
Született1927. június 29.
Marosvásárhely
Elhunyt1996. december 23. (69 évesen)
Kolozsvár
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásairodalomtörténész,
műfordító, Ady-kutató
A Wikimédia Commons tartalmaz Bustya Endre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bustya Endre (írói álnevei: Jászai Andor, Gombos Károly) (Marosvásárhely, 1927. június 29. – Kolozsvár, 1996. december 23.)[1] magyar irodalomtörténész, műfordító, Ady-kutató.

Életútja

Szülővárosa református kollégiumában érettségizett, a Bolyai Tudományegyetem magyar-latin és esztétika szakán folytatott tanulmányokat, tanulmányait nem fejezte be, „nyilvános izgatás” vádjával letartóztatták harmadéves korában, 10 hónap múlva szabadult. 1950-51-ben könyvkiadói lektor Kolozsvárt, később fizikai munkásként szénbányában, majd tisztviselőként dolgozott. 1957-től 1961-ig a Teleki Téka bibliográfusa, majd újra fizikai munkás 1966-ig. 1974-től a Korunk szerkesztőségében volt olvasószerkesztő.

Munkássága

„Bustya Endre irodalomtörténész és szerkesztő volt az a filológus, aki legtöbbet tudott Ady Endréről. Budapesti fennforgó vagy született Ady-szakértők is gyakran „igénybe vették” segítségét. Négyszáz dossziét hagyott Ady-kutatásaiból a református egyházra.”                                           Szőcs István[2]

A marosvásárhelyi Szabad Szó 1945-ben közölte első cikkeit. Erdélyi és magyarországi lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg irodalom- és könyvtörténeti tanulmányai, adatközlései, prózafordításai, recenziói, glosszái. Irodalomtörténészi tevékenységének két fő területe a 18. század előtti magyar irodalom és a 20. század első két évtizedének magyar irodalma, főképp Ady Endre életműve, amelynek egyik legalaposabb ismerője és kutatója. A középiskolák IX. osztálya számára kiadott Magyar irodalomtörténetben (1949) a felvilágosodás kora előtti fejezeteket írta; közölte A Kányádi Töredék c. alatt a Teleki Tékában felfedezett 16. század eleji nyelvemléket (NyIrK, 1972/2).

Szerkesztésében négy Ady-novelláskötet jelent meg:

  • Földrengés előtt (25 kiadatlan novella, 1952);
  • Ady Endre: Novellák I-II. (Marosvásárhely, 1957);
  • Ady Endre: Összes novellái (Budapest, 1961, újabb kiadás Ady Endre Művei II. köteteként a Magyar Remekírók sorozatában, Budapest, 1977);
  • Vörös felhők alatt (Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1972).

Összeállította Ady életének és munkásságának időrendi áttekintését (a Mag hó alatt c. versválogatás függelékeként, Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1972). Nagyobb tanulmányai e tárgykörben:

  • Az Ady-bibliográfia kérdésköre (NyIrK, 1972/2);
  • Egy „szembesítés” hitele 1-13. (Robotos Csinszka-revíziójának cáfolata, Igazság, 1975. szeptember 21. – december 14.);
  • „Most építem vulkánokra a fészkem.” Ady Endre és Boncza Berta 1914. szeptember-novemberi levélváltása (Korunk, 1977/9);
  • Elrajzolt arckép I-IX. Ady Endre és Ady Lajos viszonyáról (A Hét, 1977/39-40, 42-47, 50);
  • Ady Endre és Boncza Berta : 1914. április-augusztus I-XIII. (közös alcímmel, más-más címek alatt, Utunk, 1977/41-44, 47, 51, 1978/1-3, 5, 7-9).

Irodalomkutató munkássága mellett tanulmányokat, meséket, ifjúsági történeteket, dokumentumregényt fordított románból, bevezette és jegyzetekkel látta el Ion Codru Drăgușanu Erdélyi peregrinus c. munkáját (Téka 1973), Farkas Lászlóval fordította Ion Brad: Emil Isac, új eszmék szószólója c. monográfiáját (Kolozsvár, 1975).

Fordításai

  • Volt egyszer, hol nem volt ... Mesék; összeáll. Mitu Grosu, ford. Bustya Endre; Ifjúsági, Bukarest, 1956
  • Mircea Sîntimbreanu: Kicsi hiba – nagy galiba; ford. Bustya Endre; Ifjúsági, Bukarest, 1958
  • Isac Ludo: A tábornok úr kormányoz. Regény; ford. Bustya Endre; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1959
  • Ion Codru Drăgușanu: Erdélyi peregrinus; ford., bev., jegyz. Bustya Endre; Kriterion, Bukarest, 1973 (Téka)
  • Ion Brad: Emil Isac, új eszmék szólója; ford. Bustya Endre, Farkas László; Dacia, Kolozsvár-Napoca 1975

Díjak, elismerések

  • Ady-kutatásainak elismeréséül megkapta a Budapesten Dénes Zsófia által Ady emlékére alapított jutalom 1979. évi díját.

Jegyzetek

  1. ↑ Gyászjelentés, Szabadság, 1996. december 28. Online hozzáférés
  2. ↑ Szőcs István: Akkor végül is ki a perverz? Helikon, 2011. nov. 10. Online hozzáférés

Források

  • Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 306–307. o. ISBN 963-05-6805-5  

További információk

Bustya Endre utolsó lakhelye. Kolozsvár, Hajnal utca 35, 23-as lakás (piros pöttyel jelölve a képen)
Bustya Endre sírja a kolozsvári Monostori temetőben (I9-12)
  • Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017: Bustya Endre
  • Hagyatéka a Református Gyűjtőlevéltárban
  • Szőcs István: Kísértetes jegyzetek (Helikon, 2007. szept. 10.)
  • Kovács Ferenc: Bustya Endre padlásszemináriuma (Szabadság, 1997. okt. 9.)
  • Bustya-cikkek listája a Korunkban
  • Bustya-cikkek listája a Helikonban
  • Marosi Péter: Góliát parittyája. Igaz Szó, 1959/1.
  • Koczkás Sándor: Az Ady-kutatásokról. Élet és Irodalom, Budapest, 1959. január 23.
  • Erdélyi Lajos: Ősnyomtatvány-vadászok. Új Élet, 1959/6.
  • Vezér Erzsébet: Ady-kutatások. Irodalomtörténeti Közlemények, Budapest, 1961/4.
  • Varga József: Ady Endre összes novellái. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1963/1.
  • Beke György: Az Ady-filológia vonzásában. Művelődés, 1975/11.
  • Beke György: Ady műhely Kolozsvárott. Tiszatáj, 1977.
  • Maros Ildikó: Röpke beszélgetés Bustya Endrével. A Hét, 1981. augusztus 28.

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok
  • Erdély Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap