Bodnár János Antal

Bodnár János Antal
Született1904. január 11.
Mezőzombor
Elhunyt1996. január 27. (92 évesen)
Szerencs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1947)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949)
IskoláiÁllami Tanítóképző Intézet (–1925)
Sablon • Wikidata • Segítség

Bodnár János Antal (Mezőzombor, 1904. január 11. – Szerencs, 1996. január 27.) tanító, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.

Élete

Ifjúkora és közszereplővé válása

Bodnár János és Jaczenkó Mária módos gazdálkodók gyermeke. Tizenketten voltak testvérek. római katolikus vallásban nevelkedett. Már elemi iskolai tanulmányai mellett gazdálkodott családja földjén. Később, 1925-ben a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán szerzett oklevelet. Első szolgálati helyén, a Nógrád vármegyei Ordaspusztán két évig, aztán 1927-től 1947-ig a Zemplén vármegyei Bekecs községben tanított és élt. Tanítói hivatása mellett aktívan szervezte a falu közéletét. Vezette a helyi Hangya Szövetkezet könyvelését, oktatott tűzoltókat és leventéket, méhészkedéssel és házinyúl-tenyésztéssel is foglalkozott. Részt vett a zempléni Magyar Parasztszövetség megszervezésében. A második világháború alatt zsidó munkaszolgálatosakat bújtatott.

Politikai pályája

1945 januárjában belépett a Független Kisgazdapártba. A párt megyei szervezőjeként számos helyi pártalakulatot hozott létre. Az 1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választásokon országgyűlési képviselővé választották. A kisgazdapárt azonban a szovjetizálódó Magyarországon 1947-ben már megváltozott politikai irányvonalat képviselt, így átlépett a Demokrata Néppártba. Megyéjében most a DNP megszervezéséhez fogott, és az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választáson a párt megyei listáján mandátumot szerzett. 1947 októberétől a párt parlamenti frakciójának alelnökeként végezte munkáját. 1949 februárjában, Barankovics István, a párt elnöke emigrálása és a DNP munkájának felfüggesztése után pártonkívüliként megőrizte képviselői tisztségét.

A kommunista diktatúra idején

Mandátumának lejárta után bár azonnal visszavonult a politikától, mégis fegyelmi eljárást indítottak ellene, és eltávolították tanítói állásából. 1957-ig a mezőzombori egyházközség kántoraként dolgozott, mellékállásokban pedig egyéb fizikai munkákat is vállalt. 1957 tavaszán rehabilitálták, ekkor újra tanítói tisztséget kapott az abaújkéri gyógypedagógiai intézetben. 1967-es nyugdíjazását követően újra mellékállásokat vállalt, hogy szerény jövedelmét kiegészítse. Az 1960-as évektől kezdve pedig újra bekapcsolódott a helyi közéletbe, egyéb tisztségek mellett községi tanácstag lett. Tizenkét község részvételével megszervezte az Abaúj és Környéke Nyúltenyésztő Szakcsoportot.

A rendszerváltás után

Még megérte a rendszerváltást. Az újjászerveződő Demokrata Néppárt, azaz Kereszténydemokrata Néppárt mint a párt volt országgyűlési képviselőjét az országos pártvezetés tiszteletbeli tagjává választotta,[1] valamint megkapta a Barankovics-emlékérmet. 1996 januárjában hunyt el.

További információk

  • Az Országgyűlés almanachja 1947-1949, 55. o.
  • Bodnár János Antal szócikke. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány Archiválva 2014. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

Jegyzetek

  1. Lukácsi Katalin: Negyedszázados évfordulóját ünnepli a KDNP III. rész. Barankovics István Alapítvány. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 11.)
  • Politika Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap